Az erős szívdobogásérzés hátterében számos tényező állhat. Előfordulhat a szív szerkezetében, működésében található elváltozás (pl. koszorúér szűkület, szívbillentyűk betegségei, pitvarfibrilláció, stb.), valamint vese- vagy pajzsmirigybetegség, hormonális probléma is állhat a háttérben, illetve cukorbetegség is kereshető az okok között (az érrendszer, valamint az idegrostok ugyanis károsodhatnak a nem megfelelő inzulin- és vércukorszintek miatt).
A 2-es típusú diabétesz rizikót jelent a szív-és érrendszeri betegségek kialakulására, megnövelve a leggyakoribb szívritmuszavar, a fibrilláció, azaz a pitvarremegés esélyét (ez utóbbi, igen gyakori ritmuszavarnak az a legnagyobb veszélye, hogy megalvadhat a vér, és az alvadékból embólia szakadhat le, amely eljutva az agyba, elzárja az ereket).
Különösen idült szövődmények, autonom idegkárosodás esetén gyakori a ritmtuszavarok kialakulása.
Egy három évig tartó kutatás rávilágított: a nem megfelelően kezelt, magas vércukorszintű betegek csoportjában a szívritmuszavar kétszer gyakoribb, mint a diabéteszben nem szenvedők körében. A vizsgálat tanulsága az, hogy lényeges a cukorbetegség komplex kezelése, a vércukorértékek beállítása és szinten tartása.
A legújabb megközelítés alapján a cukorbetegség olyan szív-érrendszeri kockázattal jár, mint egy szívinfarktust követő állapot.
Amennyiben nem igazolható kardiológiai eredetű betegség a ritmuszavar hátterében, akkor tovább kell kutakodni, és speciális vizsgálatokra lesz szükség (a nyugalmi EKG mellett szóba jöhet Holter EKG és terheléses vizsgálat). Nagyon fontos az alapbetegséget kezelni, és nem csupán a tüneti terápiára koncentrálni.
