Miért is olyan nehéz a jelen helyzet számunkra?

Először is nézzük meg, hogy ha valaki rosszul, negatívan éli meg az újabb változásokat, akkor vajon mi lehet e mögött?

Bezárva érezzük magunkat. Rengeteg tiltás, megszorítás van. Mindez bizonytalan ideig tart. Sokan nagyon nehéz helyzetben, kis lakásban összezárva kell, hogy ellássák munkájukat, miközben a gyerekek is otthon vannak. Rengetegen élnek hátrányos körülmények között. Azokról nem is beszélve, akiknek éppen munkájuk sincs.

Van egy olyan kifejezés, ami az üzleti életben egyre jobban terjed: reziliencia, azaz, lelki állóképesség.

Hogyan tudjuk függetleníteni magunkat a külső körülményektől, rugalmasan alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez?

Talán segítség lehet számunkra, meríthetünk abból, ha megnézzük, hogy extrém külső körülményekkel hogyan birkóztak meg mások. Nekik vajon mi segített? Milyen kapaszkodókat találtak maguknak, amiből mi is meríthetünk.

A reziliencia egyik mintája lehetne Shackleton, aki 1914-től 1916-ig a déli sarkkörön jónéhány emberével ott rekedt, és két éven keresztül extrém külső körülmények között élték mindezt túl. Végül két év után mindannyian megmenekültek. Viszont az extrém hideg, készleteik végessége, a kilátástalanság, a bizonytalanság hétköznapjaik természetes részévé vált. Mit kezdtek magukkal? Hogy tudták magukban tartani a lelket? Mi volt a titkuk? Mi volt a titka, akár a vezetőnek, mintegy családfőnek, hogyan tudta összetartani a csapatot? Hogy nem ugrottak egymásnak? Miért végződhetett ez a történet úgy, hogy végül két év múlva szerencsésen megmenekültek?

Mit kezdtek magukkal extrém nehéz, külső körülmények között?

1. Strukturálták a napjaikat, kialakították a napi rutinokat
2. A „nem szeretem” munkákat felosztották egymás között, ebben nagyon igazságosan maga Shackleton is részt vett. Egyensúlyt alakított ki a csoportdinamikában.
3. A negatív embereket maga mellett tartotta, nem hagyta, hogy hassanak a csapatra.
4. Minden nap játszottak. A játék, a bennünk lévő Szabad Gyermeki állapot energiával tölt el bennünket. Szabad Gyermeki állapotban flow-ban vagyunk, amikor megszűnnek a gondolataink, eggyé válunk a pillanattal, önfeledt állapotban vagyunk.
5. Minden este beszélgettek pozitív, múltbeli emlékekről, jövőbeli vágyakról, célokról. Miközben pozitív dolgokról beszéltek, akár a múltból, akár az elképzelt jövőből, hozzáfértek olyan pozitív érzésekhez, ami szintén energetizálta őket, mivel érzéseinknek csak jelen ideje van.
6. Személyes figyelmet fordított minden emberére. Ez a példa pedig ragadós volt, acsapattagok is odafordultak egymáshoz. Mindez azt is lelkesítette, aki (és nyilván volt ilyen) elbizonytalanodott, félt, szorongott, kilátástalannak ítélte meg a helyzetet. Az ezekhez az érzésekhez való hozzáférés segített neki abban, hogy kijöjjön a gödörből.

Összefoglalva, milyen praktikákat lehetne tanulnunk a helyzetükből, iránytűként használni a magunk számára, elsajátítani, a hétköznapok során is alkalmazni?

Keressük meg azt, amire van ráhatásunk:

1. Osszuk be az időnket. Alakítsunk ki új napi rutinokat, szokásokat közösen a családdal
2. Osszuk fel a feladatokat, szerepeket újra. Ki mit csinál, miért felelős
3. Vegyük észre, ha valaki nagyon negatív, kérjük meg, hogy azzal foglalkozzon, ami éppen ott, akkor körülötte van
4. Iktassunk be minden nap egy kis játékot, lazítást, hobbit, amit élvezünk
5. Beszélgessünk pozitív dolgokról. Elmehetünk a múltba, vagy a jövőbe, pozitív célokért
6. Figyeljünk egymásra, hallgassuk meg egymást. A legtöbb, amit a másiknak adhatunk, a figyelmünk, a jelenlétünk, az elfogadásunk

Dr. Piczkó Katalin
orvos, pszichiáter, tréner