Testünk hőmérsékletének állandó, normál tartományban tartásának egyik legfőbb eszköze az izzadás. A létfontosságú folyamat velejárójaként azonban szervezetünk folyadékot, továbbá különböző ásványi sókat (elektrolitokat) is veszít, szélsőséges esetben veszélyeztetve szervezetünk más élettani folyamatait.
Az izzadás elsősorban – a párolgás hőelvonó hatásán keresztül – testünk hűtésére szolgál, meleg környezetben és intenzív testmozgás során. Az izzadást szabályozó agyi hipotalamusz a test maghőmérsékletének változásán kívül azonban a fizikai aktivitásra, továbbá érzelmi- és hormonhatásra is reagál.
Az emberi bőr több millió izzadságmirigyet tartalmaz testszerte. Kiválasztási módjuk alapján háromféle mirigyet különböztetünk meg. Az ekrin típusúak legsűrűbben az arcon, tenyéren, talpon és a hónaljban helyezkednek el, míg az apokrinek a hónaljban és a genitális tájékon találhatóak. Ugyancsak ezekben a régiókban fordulnak elő, jóval kisebb arányban a kevert, apoekrin mirigyek.
Intenzív fizikai aktivitás során több liter (0,5-2l/h) folyadékot is veszíthetünk, nagyrészt izzadás által. Az izzadság hipotóniás oldat, nagy része víz, kismértékben elektrolitokat tartalmaz. Ezek főként nátrium, klór, kálium, magnézium, valamint igen kis mennyiségű vas, cink és réz.
Az izzadás mértéke külső körülményektől (hőmérséklet, páratartalom) is függ, azonban az egyéni tényező is szerepet játszik. Az izzadság összetétele még inkább eltérő személyenként: elektrolit tartalma átlagosan 1150 mg/l, de ez egyéntől függően lehet 450 mg/l, de akár 2300 mg/l is. A helyes folyadék- és elektrolitpótlás során mind a külső, mind a személyes tényezőket figyelembe kell venni.
